ciprus

Elérkezett az utolsó nap.

Utolsó előtti napunkat egy nagy kirándulással töltöttük. Autóba szálltunk, és ismét az északi partot céloztuk meg. Girne város egy kicsit más jellegű, mint Famaguszta. Egyéretelműen turistákra épít, emiatt sokkal rendezettebb, tisztább, bájosabb és persze forgalmasabb is.

Ma strandolás előtt a történelemre nyitottak múzeumba mentek. A tengerpartunktól párszáz méterre lévő Salamis, ókori görög város romjait csodáltuk meg Andrissal. A város még az ókorban földrengés áldozata lett, a köveket elhordták máshová, de így is sok minden megmaradt.

Ma nem strandoltunk. A gyerekekkel a délelőtt egy részét a közeli játszótéren töltöttük, amíg Viki főzött. A játszótér nagy része tornaeszközökből áll.

Stand. Salamis. Andrisban egyre erősödik az ellenállás, persze a parton már nincs semmi gond. A tűzhely kialakítása, a tűzrakás (akármennyire is elő volt készítve) elvette a délelőttünket.

Délelőtt strand. Salamis. Ha valaki úgy gondolja, hogy na, már megint, akkor elmondhatom, hogy nincs vele egyedül. Andrisnál eljött az a pont, hogy Salamis hallatán nemtetszését fejezi ki. Sebaj, a többség szava dönt, megyünk. Valóban nem sokat volt a vízben, de a homok egy csodás játékszer. És hát a kalózhajó sem semmi!

Mivel elkezdődtek a dolgos hétköznapok, és Bélának ismét az egyetemen kellett ügyelnie, a programunk elég jól megjósolható volt. Strand, fürdés, búvárkodás, homokvárépítés. Irány tehát a bungi! A helyünk ezúttal is szabad volt. Némi lakásfelújítást végeztünk: egyről két szobássá bővítettük (kiástam a másik őrhelyet a homok alól), és a tetőszerkezetet is kicseréltük az Algida jóvoltából. Mint oly sok mindent, ezt is a parton találtuk, mint szemét. Ezentúl legalább plédet sem kell cipelnünk.

Vasárnap nem készültek fényképek, ezért a régiekből fogok szemezgetni, illetve mesélek egy keveset az országról.

Szombaton egész napos kirándulásra mentünk a sziget északi felén található Kirpasz-félszigetre (a sziget farka).

Reggel korán felpakoltunk túlélőfelszereléssel, és Béla kifuvarozott minket a salamisi strandra. A valódi strandtól kb. egy kilométert délre sétáltunk, ahol a parttól 20 méterre egy többezer éves görög város romjaiban lehet gyönyörködni.

A gyerekek a legnehezebb részeken, így a sorbanállások alatt és a felszálláskor is mintaszerűen viselkedtek az esti, éjjeli időpontok ellenére. Pedig Andrisnál volt, hogy majdnem állva elaludt.

Ahogy Viki korábban említette, idén is van szerencsénk 11 napot eltölteni vendégségben Bélánál, korábbi doktori témavezetőmnél a török Észak-Cipruson.

 A blog újraéled azok számára, akik szeretnék nyomonkövetni az utazás pillanatait.

Délután Engomiba látogattunk. Ez egy 3500 éve épült város, ami a rezéről volt híres. Ma már csak a romjai látszódnak. Mivel itt is az a szúrós száraz gaz nőtt ,a gyerekek elég sokat a fiúk nyakában ültek.

Alvás után Gergő le akarta vinni őket a jtszótérre, de csak Andris akart menni. Így mi Bálinttal otthon "pihentünk". Estére persze megbolondultak, alig lehetett őket leállítani.

Délután a Büyükkonuk faluba látogattunk el, ahol egy öko farm található. Már hallani is furcsa volt, ismerve a helyiek szokásait a szemetet illetően. Béla bácsi mesélt, hogy mi mindent fogunk látni, azt felejtette el mondani, hogy ki is irányítják, honnan az ötlet. Egy 50 év körüli házaspáré, ahol a férfi ciprusi születésű, és még akkor (1974 előtt) utazott el Ausztráliába, amikor még nem volt kettészakadva az ország. Felesége pedig angol, megkockáztatom, hogy nem is tud törökül. Rendkívül vendégszeretőek, és kedvesek, így végigkalauzoltak minket a farmon. Teljesen más a mentalitásuk és az értékrendjük, mint a helyieké. A férfi, aki építőmester, a falu két görög templomát saját erőből elkezdte felújítani. (Tudni kell, hogy a törökök utálják az összes görögöt, és viszont, tehát a templomaikat is. Ezért meglepő, hogy elkezdte a renoválást.) Pénzt a termékeik eladásából szereznek. Készítenek lekvárokat, savanyúságokat, és árulnak mézet, meg saját készítésű használati tárgyakat. Van kiadó szobájuk is, és vannak állataik.

Délután ismét Salamis romjaihoz mentünk, mert a tegnapi túra végére lemerült a fényképezőgép akkuja, és az utolsó helyszínt meg akartam örökíteni. Nem utolsó sorban a partja is sokkal kellemesebb, csendesebb, mint ahová járni szoktunk, így ott fürödtünk. Egyetlen szépséghibája ennek a partszakasznak, hogy kétszer olyan messze van. Béla bácsi viszont kocsival eljött érünk egy darabig, így nem volt akkora fáradtság a hazaút. Tehát Salamis egyik katedrálisának a romjai, és a mögötte, vele egybe épített fürdő mozaikjai:

Alvás után levágtam a hajukat, azzal is ment az idő. Kb. 5 óra körül lehet kimenni, akkorra már elviselhető a meleg. Ma is strandoltunk. Kicsit hűvösebb volt a víz, de azért belement mindkét gyerek. Végre sikerült 10 percnél többet nekem is bent lennem, és búvárkodtam is. Nincs túl sok minden a homokon és a szemeten kívül, de azért akad 2-3 féle hal. Láttam egy jó nagy rákot is, lehetett vagy 40-50 cm. Persze ez már a mélyebb részen volt, és nagyon félt, úgyhogy csak a menekülését láttam. Érdekes, hogy a tengernek itt nincs "tenger illata". Inkább hasonlít a Dunáéhoz, mint az Adriai-tengeréhez. Mivel kihasználtam, hogy én is fürödhetek, így kép, az nem készült. Mire kijöttünk a vízből, az ég beborult. Jobban mondva az az egy felhő, amit most először láttunk az égen, eltakarta a Napot.

Alvás után lementünk a partra, amit Andris nagyon ellenzett. Már a homokozással sem lehetett rábeszélni. Aztán csak-csak elindultunk. Nem is ajánlottuk neki fel, hogy jöjjön be a vízbe, csak a homokozó lapátot a kezébe nyomtuk. Most még kutyák sem voltak, szóval minden adott volt. Szombat délután révén meglepően sokan voltak a parton (eddig fürödni azon a részen nem láttunk embereket). A víz is érezhetően melegebb volt. Bálint némi homokozás után a fürdés mellett döntött. Mivel véleménye szerint "Béla bácsi engem szeret a legjobban" (azaz Bálintot), ezért együtt vízilabdáztak a teniszlabdával.

Délután mosást tarottam, amíg a fiúk a játszóteret látogatták meg újfent. Mosógép az van, de annyira ugrál mosás közben, hogy én nem mertem használni, így maradt a régi módszer, a kézi mosás.

Kicsit változtatok a bejegyzések szerkezetén, hogy ne kelljen keresgélni, melyik nap bővült. Így elég mindig a legfrissebb bejegyzést elolvasni...

Andris volt a reggeli ébresztő már 5:20-kor (otthoni idő szerint), ami végülis nem is durva, ha helyi idővel számolunk. Délelőtt megint kisétáltunk a tengerhez. Kicsit későn indultunk, és már hőség volt. A víz pedig hideg.

Korán volt mindannyiunknak a reggel. Fél 5-kor akartunk indulni, ami cumikeresés miatt elcsúszott. Feri bácsi vitt fel minket Ferihegyre. Jó korán ott voltunk, mert minden simán ment, és a beszállításnál is soron kívül előre engedtek, így rengeteg időnk maradt még indulásig. "Mikor szállunk be? Mikor indulunk? Mikor ..?" A várakozás már itt gondot jelentett a két gyereknek. MALÉV-géppel utaztunk. Andris nem bírta elviselni, hogy felszálláskor nem rohangálhat, de utána sem volt sima ügy.