Délután a Büyükkonuk faluba látogattunk el, ahol egy öko farm található. Már hallani is furcsa volt, ismerve a helyiek szokásait a szemetet illetően. Béla bácsi mesélt, hogy mi mindent fogunk látni, azt felejtette el mondani, hogy ki is irányítják, honnan az ötlet. Egy 50 év körüli házaspáré, ahol a férfi ciprusi születésű, és még akkor (1974 előtt) utazott el Ausztráliába, amikor még nem volt kettészakadva az ország. Felesége pedig angol, megkockáztatom, hogy nem is tud törökül. Rendkívül vendégszeretőek, és kedvesek, így végigkalauzoltak minket a farmon. Teljesen más a mentalitásuk és az értékrendjük, mint a helyieké. A férfi, aki építőmester, a falu két görög templomát saját erőből elkezdte felújítani. (Tudni kell, hogy a törökök utálják az összes görögöt, és viszont, tehát a templomaikat is. Ezért meglepő, hogy elkezdte a renoválást.) Pénzt a termékeik eladásából szereznek. Készítenek lekvárokat, savanyúságokat, és árulnak mézet, meg saját készítésű használati tárgyakat. Van kiadó szobájuk is, és vannak állataik. A túra végén nem tudtunk nemet mondani a teázásra. Pedig már nagyon késő volt, és még a vásárlás is hátra volt, ha vacsorázni akartunk. Mondanom sem kell, hogy itt angol módra teáztunk, és rendkívül finom volt. Meghozták a vizet!!! (Ez ezért nem jelenti azt, hogy meleg víz is lesz mára, mert a napnak még fel kell melegítenie.) A reggel kicsit bizonytalanul indult. Béla bácsi nem volt valami jó bőrben, nem tudtuk, hogy lesz-e kirándulás. Aztán jobban lett, és elindultunk a famagusztai várba. Állítólag 365 temploma volt, hogy minden nap másik helyen lehessen imádkozni. Ha annyit nem is, de minimum 10-et láttunk. A legnagyobb, ami ma is mecsetként működik, szintén gótikus, mint az összes többi. Kicsit keveredtek a stílusok. Most nem írom le, hogy miért van így, elég hosszú történet. Ez a bizonyos mecset előtt él egy több, mint 700 éves fikusz: A termését a helyiek szedegették a fáról. A megpihenésre egy cukrászdát választottunk, ami szuper volt. Akkora volt a választék, hogy nehezen sikerült dönteni, mit is együnk. Nem is sikerült beazonosítani, mit ettünk, de nagyon finomak voltak. Bálinté valami banános tekercs volt, a nyakamat tettem volna rá, mikor kiválasztotta, hogy mi fogjuk megenni. Tévedtem. A vizet itt előrecsomagolt pohárban adják. (Ilyet boltban is árulnak.) Andris ennyivel beérte, és nagyon boldog volt tőle. Az egyetemre mentünk be ebédelni, bár ezek után csak a "nagyfiúk" ettek.
9. nap
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.