Alvás után lementünk a partra, amit Andris nagyon ellenzett. Már a homokozással sem lehetett rábeszélni. Aztán csak-csak elindultunk. Nem is ajánlottuk neki fel, hogy jöjjön be a vízbe, csak a homokozó lapátot a kezébe nyomtuk. Most még kutyák sem voltak, szóval minden adott volt. Szombat délután révén meglepően sokan voltak a parton (eddig fürödni azon a részen nem láttunk embereket). A víz is érezhetően melegebb volt. Bálint némi homokozás után a fürdés mellett döntött. Mivel véleménye szerint "Béla bácsi engem szeret a legjobban" (azaz Bálintot), ezért együtt vízilabdáztak a teniszlabdával. Ezt azonban utánoznia kell Andrisnak is, így bizonytalanul, de felvetette a szerelését és Béla bácsihoz bement labdázni. Menet közben elfelejtette, hogy a vízben van, és már egész jól érezte magát. Azért el nem engedett, annyira még nem oldódott fel. Apával ugráltak a zátonyról, az nagyon bejött neki. A végére pedig eldőlt, hogy jönni akar legközelebb is. Reggel új játékot találtak. Apa porszívózott, és a kiáramló levegő megtartotta a teniszlabdát, ami egy jó időre lekötötte őket. Andris nem felejtette el tegnapi fürdőélményét, és ma is úgy gondolta, hogy mehetünk legközelebb is a strandra. Délelőtt azonban Salamis város romjait néztük meg. Az Odüsszeiából ismert Salamis alapította, és nemcsak ókori görögök, hanem rómaiak is lakták. Sokszor kellett újjáépíteni, mert a földrengések többször romba döntötték. A kultúrából fakadóan rengeteg fürdőmedence maradt fent. Volt, amit alulról fűtöttek, és voltak, amelyek alatt szauna is volt. Márványból volt a padlómozaik, és a medencét is azzal burkolták. A gimnáziumban különösen sok volt a fürdő, aki a küzdőtéren megizzadt volna, mehessen lazulni. Ezen a területen volt a színház is. Itt pedig a latrina, ami 50 férőhelyes és vízöblítéses. Nagyon nagy területet jártunk be, és egyre melegebb és kopárabb volt a hely, egyre több kisebb-nagyobb gyíkkal találkoztunk. A vége már nagyon megerőltető volt. Út közben, hogy gyorsítsuk a tempót, Bálintot rávette Béla bácsi, hogy versenyezzenek, ki ér előbb a kapuhoz. Amíg rohant, csak úgy széledtek szét a gyíkok, és egy kígyó is. Tegnap már láttunk egy levedlett bőrt a síroknál, de ma élőben is találkoztunk egy példányával. A kígyó Béla bácsi és Bálint között kijött az útra. Bálint úgy üvöltött, amilyet még nem hallottam tőle. A kígyó egy ideig Béla bácsit közelítette, de aztán elpucolt. Tudni kell, hogy itt két féle kígyó él, egy veszélyesebb és egy kevésbé. Ez a kevésbé veszélyes fajta volt, de azért elég rémisztő. Bálint utána hősként ünnepeltette magát, és mindenféle körítést gyártott hozzá, hogy ő hogy mentette meg Béla bácsit a kígyótól. Pl. hogy ő nem félelemből üvöltött, hanem azt mondta " Tünés!", csak mi nem értettük. Mindenesetre nagyon mély nyomokat hagyott a "kígyóbűvölőben".
6. nap
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.