Délután Engomiba látogattunk. Ez egy 3500 éve épült város, ami a rezéről volt híres. Ma már csak a romjai látszódnak. Mivel itt is az a szúrós száraz gaz nőtt ,a gyerekek elég sokat a fiúk nyakában ültek.
Nagy hír, hogy Andris tegnap óta egész komolyan gondolja a szobatisztaságot. Engomiba is pelus nélkül ment, és az eredmény:
Hazafelé meg megálltunk egy struccfarmnál.
Kívülről nézegettük a madarakat, amikor kiszólt a tulaj, hogy menjünk be. Persze először a vásárlási lehetőségeket vázolta fel, vettünk is Bélának egy tojást. Aztán megnézhettük közelebbről is a struccokat.
Rengetegen voltak. Bálinték is nagyon élvezték. A tetőre mehettünk fel, és onnan lestük az etetést.
11. nap
Bélának ma is az egyetemre kellett mennie. A fiúk a partra mentek homokozni. Építettek mindenféle várat. Készítettünk az üres 5 literes palackokból vödröt. Én meg már a hazaútra készülődve pakolgattam, meg takarítottam, főztem. Délután még lehet, hogy egy textildiszkontba nézünk el, de most már a készülődésé a főszerep.
Andrisnak most már gondot jelent, hogy ha a pelus rajta van, nem akar belepisilni sem. De bilink meg nincsen. A holnap lesz érdekes a repülőn.
Köszönöm, az érdeklődést a blog iránt! Remélem, tetszett! Otthon találkozunk!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.