ciprus

A kép Girne kikötője, ami - nem meglepő módon - velencei stílusú. A házak még a velencei uralom idején épültek. 

A várban mindenki talált magának olyan érdekességet, szépséget, ami feledhetetlenné tette ezt a látogatást.

Először a várfalon sétáltunk végig. A lövészállások tökéletes helynek bizonyultak egy kis bújócskázáshoz.

A bástyákból pedig pazar kilátás nyílt.

Andris már többször benyújtotta igényét múzeumlátogatásra, de olyanra, "aminek van teteje". Ebben a várban is bőven volt múzeum. Sőt, szinte csak abból állt. Egészen az őskortól mutatta be a  környék és a vár életét. Bálintot a tengerfenéken talált hajóroncs kápráztatta el. A hajó eredeti darabjait egy hűtőkamrában tárolják, és megtekinthető volt.

Andrist pedig természetesen a rettentő mennyiségű katona, fegyver.

Gergőt a vár látványa, és ez a pálmafa, ami a semmiből nőtt a várfalra.

Engem pedig a különleges növények.

A vár körbenézése után még lementünk a kikötőbe, ahol egy nagyon impozáns hajóval találtkoztunk. Andirs végre egy igazi "kalózhajót" is láthatott.

Ebédelni egy helyi önkiszolgáló étterembe  mentünk, ahol helyi pizzát ettünk. Semmi köze nincs a pizzához, Csak a tésztája és a formája utalt erre, de ettől még nagyon ízlett.

Nagy vágyam volt, hogy egyszer megkóstolhassak egy "igazi" chees cake-et. Hmmmm.

A kocsihoz visszasétálva tettünk még egy jó nagy kört a városban. Az utcák annyira szűkek, mint Velencében, így csak egyirányú közlekedésre alkalmasak (vagy nem alkalmasak). A boltok persze itt is egymást érték.

 Az kocsinál még magunkhoz vettünk némi gyümölcsöt. Bálint közben a mellettünk álló busz ment megcsodálni. mikor már egy ideje nem jött vissza, utánanéztem, hova tűnt.

Összehavérkodott a csomagtérben hűsölő sofőrökkel. Talán törökök voltak. Kérdezgették, annyit sikerült megbeszélniük, hogy "Madzsarisztán"-ból érkezett. Andris is csatlakozott a jókedvű társasághoz.

Hazafelé tartva, a kirándulás élményeitől megfáradva nem sejtettük, hogy vár még ránk egy kis izgalom. Kb. 15-20 km-re Famagusztától defektet kaptunk. Azt hittük, a pótkerék előbányászása az alvázról és a stabilan felrakott dísztárcsa lefeszítése volt a legnehezebb. De nem. A csavarok kifogtak rajtunk.

Gergő mobilja húzott ki minket a helyzetből. Béla telefonált, és egy fél óra múlva meg is érkezett a segítség. A srác nagyon kedves volt. Bálinton látta, hogy mennyire szeretne ő is résztvenni a szerelésben. Odahívta, és felajánlotta neki, hogy nyomhatja a gombot és ő kicsavarozhatja a kereket.

Azt a boldogságot!!! Annyira összejöttek, hogy a végén hívta a srác, hogy elviszi az autójával, gondolom segédnek, de ezt nem értettük, mint ahogy mást sem. Naná, hogy ment (volna). Azért a végén még lepacsiztak, és mindenki elégedetten ült vissza az autóba.

Az aznapi események ellenére még egy búcsú go parti belefért.