ciprus

Igyekeztünk megkeresni a 3 éve felfedezett vízi építményt, ami a romvároshoz tartozik. Nem igazán találtuk, és elkönyveltük, hogy biztos a dagály miatt víz alatt van. Viszont találtunk egy nagyszerű katonai megfigyelőállást, ami tovább segítette aznapi túlélésünket az erős napsütésben. Íme az otthonos bungi, amiben volt ebédlő is:

A tenger ma is kitűnő volt. Sokat-sokat búvárkodtunk.

Gergőt élve eltemettük:

Végre volt is látnivaló a tengerfenéken a sziklák között. Láttunk tengeri sünt, szivacsot, több rákpáncélt és természetesen különféle halrajokat. Andris egy rákpáncéltól annyira megijedt, hogy negyed óráig sírt, és győzködni kellett, hogy az nem élő rák. Közben Bálinttal találtunk egy különösen nagy rákpáncélt, amit ki is ástunk:

A fürdőzés végeztével megnézegettük a parti romokat. Az évekkel ezelőtt megismert mozaikot:

Majd az oszlopcsarnokot:

Hazafelé kiderült, hogy tőlünk alig 20 méterre volt az a víz alatti járdarendszer, amit kerestünk.

A romokról íme néhány kép. Egy lépcső:

Egy oszlop, amin Bálint „szobra” áll:

Andris is felfedezte a különleges romokat:

Béla 3 körül értünk jött. Hazafelé Bálint megkérdezte Béla bácsit, hogy Cipruson feltalálták-e már a fagylaltot?
Némi pihenő és dinnye elfogyasztása után elmentünk boltba.

Az egyik helyi szupermarketben voltunk, ahol megejtettük a heti nagybevásárlást. Nagy élmény volt, de a fiúk nem biztos, hogy osztják ezt a véleményt. (A fényképfelelős annyira a hely és a cselekedet hatása alatt volt, hogy itt fénykép nem készült. – Gergő) Lényegében a nálunk kapható termékek megtalálhatóak itt is, egy árnyalattal drágábban, mint nálunk. Pl. Haribo gumicukor is volt, Andris nagy örömére. Viszont az élelmiszerválaszték lényegesen eltér az otthonitól. Azon már nem lepődtem meg, hogy nincs túró, tejföl, de például búzadarát sem találtam. Vannak viszont olyan termékek, amikről Béla sem tudta megmondani, hogy miből készült, és hogy mire való. Pár dolgot határozottan említett, hogy nem ajánlja.