Szombaton egész napos kirándulásra mentünk a sziget északi felén található Kirpasz-félszigetre (a sziget farka). Először egy alig látogatott ógörög bazilika romjainál álltunk meg Sipahiban. A padlót itt is mozaik díszítette, amin érdekes motívumok voltak, például vietnámi papucs. A templom bejáratánál két igen különös szerkezet volt, amit Béla elmondása alapján olajsajtolásra használtak. Következő célállomásunk már az északi parton elhelyezkedő ortodox templom volt. „Epszilonnyira működött”. Érdemes megjegyezni, hogy a hívek nem ülhetnek az istentisztelet alatt, hanem a karfára támaszkodva állhatnak. A mai napból sem maradhatott ki a fürdőzés. Megkezdtük hát utunkat a félszigeten, hogy ezen a részen is megmártózzunk. A félszigetet a helyiek kinevezték természetvédelmi területnek, hogy belépőt szedhessenek. Tény, hogy valóban sokkal szebb a környezet azon a részen. Sokkal több a zöld, érintetlen terület. No meg a vadszamarak. Sajnos nem sikerült megörökíteni azt a táblát, amin a „Vigyázz, vadszamár!” látható. Gondolom, mindenkinek megvan az a tábla, amin Ausztráliában a kengurukra, Svédországban pedig a rénszarvasokra hívják fel a figyelmet. De íme a veszély forrása: Délre megérkeztünk a strandra, ahol egy helyi étteremben ebédeltünk. Muszáj volt kipróbálni a humuszt. Nagyon finoman készítik. Egy másik helyi specialitás a Hellim sajt, ami sütésálló. Grillezett formájában szintén felkerült a helyi top 10-es listámra. Tervbe vettem, hogy én is kipróbálom itthon elkészíteni. Mondjuk vasárnapi ebéd? A bőséges ebéd után jöhetett a hullámfürdőzés. A nagy szél kellően nagy hullámokat gerjesztett. Élővilág nem igazán volt, de a hullámok kárpótoltak minket. Nem is akárhogy! Életünk egyik legjobb fürdőzése volt. A kirándulásunk ezzel még nem ért véget. Utunkat a félsziget keleti csücske felé folytattuk. Megnéztünk egy újabb ortodox templomot, amit Szent Andrásról neveztek el. A templom fő vonzereje egy forrás. Úgy tartják, Szent András fakasztotta. Ezt „szent” Andrisunk meg is kóstolta. Mellette kolostorok épültek, amelyek egy részét felújították. Hazafelé egy birkanyáj állta utunkat. Hiába, a tábla is jelzi, „Útszűkület”. 
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.