A gyerekek a legnehezebb részeken, így a sorbanállások alatt és a felszálláskor is mintaszerűen viselkedtek az esti, éjjeli időpontok ellenére. Pedig Andrisnál volt, hogy majdnem állva elaludt. A gépben még mindkét gyerek felkészült a vészhelyzetekre, így máris megnyugtatóbb a repülés. Röviddel a felszállás után Andris el is aludt, Bálint viszont végig ébren maradt. Lenyűgözte az utazás. Noha nem sikerült kierőszakolnia, hogy az ablak mellé ülhessen, a kilátást így is nagyon élvezte. Éjjel 1-kor először némi anyai közreműködéssel, aztán már teljesen egyedül megfejtett egy Sudokut. A gép fél 3-kor landolt a görög Larnacán, ami kinti idő szerint már fél 4. Amikor kiléptünk a terminálból, szinte megcsapott a magas páratartalmú levegő, hajnalban 27 fokkal. Innen egy előre rendelt török taxi vitt át minket a török oldalra, a 60 km-re lévő Famagusztába. Észak-Ciprust nem ismeri el Törökországon kívül senki önálló országnak, így ez egy viszonylag furcsa határátlépés volt. A taxiban már Bálint is aludt. Közben az angolul kiválóan tudó taxissal beszélgettünk, 17 évet élt Londonban, de hazahúzta a szíve. Hajnali fél 5-re érkeztünk meg Béla lakásába, ahol egyből lefeküdtünk, és a meleg ellenére jót aludtunk. Az utazás miatt viszonylag későn keltünk. Kellemes ébresztőül a tőlünk pár méterre lévő építkezés szolgált. Majd Andris kissé csalódottan közölte, hogy egyik ablakból sem látszik a Balaton. A magas hőmérséklet (déli órákban 40 fok felett) miatt várhatóan délután 4 előtt nem mozdulunk ki a lakásból, ami egyébként nagyon pazar, és a 30 fok is elviselhető, hisz otthon sincs sokkal hűvösebb egy forró nyári napon. A gyerekek nagyon jól elvoltak, legyen szó otthonról hozott LEGO-ról, táncról vagy Béla bácsi go-járól. Érdekes látvány az erkélytől karnyújtásnyira lévő villanyvezeték. A felnőtteknek a délelőtt pakolással telt, olvasásával, LEGO-zással;és blog írással telt. Délután a famagusztai Beach Club-ot látogattuk meg. Ide már Bélával jöttünk, aki napközben az egyetemen dolgozott. A Beach Club egy kiépített strand, aminek van édesvízi medencéje is. Épp egy esküvőre készülödtek elő. Feldíszített asztalok, székek, baldahinok. Érdekes módon, a gyerekeket annyira nem hozta lázba a medence, annál inkább a tenger. Sokat búvárkodtunk. Mindkét gyerek kiválóan tudta hasznosítani az úszótáborban szerzett tudást, úgy búvárkodtak, mintha már régóta ezt csinálnák. Bálinttal kettesben egész mély vizekre merészkedtünk, és lementünk a tengerfenékre is kincseket gyűjteni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.