Mivel elkezdődtek a dolgos hétköznapok, és Bélának ismét az egyetemen kellett ügyelnie, a programunk elég jól megjósolható volt. Strand, fürdés, búvárkodás, homokvárépítés. Irány tehát a bungi! A helyünk ezúttal is szabad volt. Némi lakásfelújítást végeztünk: egyről két szobássá bővítettük (kiástam a másik őrhelyet a homok alól), és a tetőszerkezetet is kicseréltük az Algida jóvoltából. Mint oly sok mindent, ezt is a parton találtuk, mint szemét. Ezentúl legalább plédet sem kell cipelnünk. Az építkezés és a takarítás közben elrepült a délelőtt. Délután a fiúk várat építettek, jól eljátszottak, amit öröm volt nézni. Természetesen Gergő jógája sem maradhatott el. A fürdőzési kötelességünknek is eleget tettünk. Andrissal búvárkodni mentem a közeli romokhoz. Fél 4 körül jött értünk Béla. Otthon csendes pihenő volt az idősebb generációnak, a strandolóknak fürdés, ebéd. … és a park, ami tele volt gyönyörű növényekkel, benne játszótér. Az ágyúkat ismerősként üdvözölték a fiúk. Zárásképpen elsétáltunk az erőd egyik érdekes kialakítású bástyájához. Már sötétedett, mire visszaértünk a kocsihoz, de egy fagyi a Petek cukrászdában még belefért. 
Estefelé bementünk a belvárosba a famagusztai várhoz. Volt néhány látványosság, ahová Gergő szeretett volna ismét ellátogatni. Ilyen volt a 700 éves fügefa…
… a mellette álló Lala Mustafa Pasa templom, ami gótikus stílusa ellenére ma már mecsetként működik,…
…a bástya, ahonnan jól belátható a kikötő...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.